"Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk,

 Bárhogy nevezzük, éppoly illatos."

William Shakespeare

Én nem lenni akosh rajongó... én lenni... leelees és nagyon utálom... ha biznisz lesz egy egyszerű..... dalból.....

gartula Ákos... sokáig vártam,látod NEKED sikerült....

én nem lenni irigy, se jókedvű, se fáradt.... én lenni állat....

kit ketrecbe zárt... a magány... társastul .. mégis hallom a fák moraját....még értem a szelet ...még érzem a lángot.... de csak halkan szól már bennem a dal....

Te túl hangos lettél. Sajnálom....

... tudod az emberélet fele 50..... nem 40....

szállok most is, sok a gyógyszer.... intrikus vagy nem ezt receptre vettem,...mert adták szinte ingyen...

....én különleges vagyok,mint TE.... szinte ikrek... hopp most egy kisfiú szól... nézd ezt a vörösszárnyú keszeget... aki tápszert eszeget egy régi kútban.... és egy kislány két kis copffal... kivágott képek, az arcok nem épek...nem tudom a múltam... de téged már unlak...

... válás 36 évi házasság..... végig hazugság.... nekem miért nem mondod el? .... fáj,hogy nincs egy képem sem,.... anyám mindent elvett tőlem... fázom itt is hideg van... az ajtóm nyitva áll.... húzz hát egy tombolát:)

.... kedves,.... mondtad majd akkor jelentkezz, ha saját verset írsz,hát halld az utolsó versemet, amit nem a TE dalszövegeid címeiből írtam,bizonyítványul annak bárki! képes erre, csak a jó oldalon kéne lenni... ott hol a sok barát és a pénz terem:)

Vers, írta leeleeS:

Hajam fényben csillog,szemem sír mert írok,

áldott legyen az óra, ötkor születtél a mába,

sokszor szóltam hozzád,hisz itt voltál velem,

féltem,nem érted meg,én nem élem meg, azt,

ki leszel vagy vagy.... drága kisfiam....

Te győztes vagy, s bátor...

átgázolsz mindenen,

engem nem baj, ha fázok,

nem takarsz be semmivel.

Éltem már sokat,nincs itt többé helyem,

vigyed hírem majd messzire,

hol majd mások fogják a kezed.

És ha én többé már nem leszek,

akkor itt hagyhatom nyomom,

kezeden a barázdák tiszták

én az éjjel menyasszonya vagyok.

Volt hogy sötétben jártam,

utcák neonfényei alatt,

szóljon hát egy dal akkor,

még Simon & Gartfunkel alatt...:)

Sokat sírtam és küzdöttem,

mondtam száz meg száz szavat,

most hideg van itt belül...

...érzem elvesztem a tavaszt...

Híres vagy én senki,

egy napon a fejfámon ez áll majd:

Drága édesanyámnak emlékül

Mert meghalt,hisz fájó szívvel menekült!

Hazug világban élünk, család családnak farkasa...

hallom az erdő csendjét megtöri üvöltésük,

hát jó... legyen...

eltűnök végleg,mert belém égett a szemed...

Emlékszel rám?

Hello...

Szia

AZ VOLTAM, AKI LEHETTEM VOLNA...

Én csak magamban bízhatok, fájó a gondolat.

 

lelőhely

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.