Nézte hosszú szőke haját.

Nem volt nagy szám, már unta.

Miért determinál a külső... - gondolkodott.

Tétován bolyongott a hatalmas üvegpalotában. HIdegen hagyta, kifejezetten utálta, de valami mégis fogva tartotta. Nem figyelte merre halad.

Festék kell. Fekete, barna... mindegy csak azonnali hatású legyen. Mosolyogva indult haza. Senki nem tudhatta mitől lett hirtelen olyan boldog. Már nem idegesítette ha véletlenül hozzáért valaki a tömegben. Egyébként ilyenkor ölni tudott volna. Utálta. Nagyon. De most ez sem érdekelte. Nem nézett rá- nem törődött vele. Csak azt képzelete maga elé, amit majd látni fog. Elégedett volt.

A tükör egy sötét barna hajú lányt mutatott. Mindenhol festéknyomok. A törülközőn, a mosdóban, furcsa barnásvörös foltok... mintha alvadt vér lenne... - mosolyodott el a fura látványon.

A végeredmény tökéletes lett. Hálás volt az eladónak:) Valóban ez a festék fogta be tökéletesen angyalszínű szőke tincseit. Már nagyon elege volt belőle.

Az utcán sietve mentek az emberek lehajtott fejjel, mogorva arccal. Szemerkélt az eső. Mindenki cipelte magával súlyos gondolatait.

Élvezet hogy most egészen más.

Belépett az ajtón.

Megállt a tükör előtt.

- Kit keres kisasszony? - döbbenten fordult a kérdező felé.

A főnöke volt az.

Még egy utolsó mosolyt megengedett magának a válasz előtt.:)

lelőhely

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.