regenylapok.blogter.hu/308243/beszeljunk_attila

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.

Minek is ápoljon, hisz nem vagy beteg... vagy mégis?

Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.

Egyszer mind odajutunk, és a munkában meggörbült, felettesek cipője által, hátunknak jót tesz majd a sima deszkalap...

Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

Emer egy van - egyből nincs több:

... az 1 primszám,csak önmagával osztható!

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,

no comment

hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

loptam, csaltam, és hazudtam.... ezt is Ő írta: Attila,ugye?

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.


Miért haragszol, hisz nem szeret senki sem meghalni....

Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.

Ez az atti tényleg beteg volt, ő nem engedi el, amiben magát látja,

ha belenéz az íriszébe...

Ettelek volna meg!...
Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!

Vannak akik nem is akarják mégis lesz gyermekük, hát még ha nincs is apja, nos?

Ő legalább törődött vele...

hálátlan fráter!

Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.


Öregkorodra Te sem leszel jobb, a hamut is mamunak mondod majd... Te Béla!

Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!

Hiányzik neki, Te hírkritikus, jobb ha szemüvegben olvasod, a fájdalom néha sokoldalú!

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.

Gyermek még nem vesz észre semmit...majd ha megnő... de ő ezt sem várta meg...:)

Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

Milyen roszul látod ezt!   Kit anya szült, az mind csalódik végül... €....ja ma ez nemis olyan elítélendő ebben a gazd.-i helyzetben:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.