Upps, millió kis ájulás és hirtelen felébredek.

 

 

Ültömben elalszom, még a gammánál is mélyebbre, süket csönd, semmi, nihil nem tudom hol vagyok, de aztán klikk és hirtelen kipattan a szemem. Mintha ezer méter mélyről térnék vissza, úgy húz az éter.

Félelmetes élmény. Mindig egész más pozíciómat érzékelem,  valahogy a fizikai világ megszűnik létezni vagy ájulások közben változik pozícióm. Nem, nem vagyok fáradt. Inkább mint amikor egy számítógépet újraindítanak minen előzetes figyelmeztetés nélkül.

Csak az furcsa, hogy a hirtelen, pillanatok alatt bekövetkező eszméléseim alkalmával mindig újabb és újabb ajtók tűnnek fel előttem, hol a falban, hol az ablak helyén..

Érdekes tapasztalat, hogy már minden betű, szó, fogalom, történés jelentéssel bír felém.

Nem erőszakolom meg az értelmét... Úgy sem hagyná, de sliders módra csúszkálok e különös álomszerű síkokon és még a pörgést is érezni. Csak úgy szédül tőle a fejem.

Ilyenkor kíváncsi résnyire szűkitett szemmel bandzsulok magam elé és próbálom kitalálni, vajon hol tűnhetett fel az imént asztrál lenyomatom. Tisztán érezve a testbe visszatérés pillanatában fellépő zuhanó zuttyanást. Érdekes.

Lehet-e aurát lopni?:)

Vajon megilyednek ilyenkor? Utoljára csúszás közben érzékeltem hasonló 'érzéki csalódást', amint a víz az agyamig felhasított, utat törve orromon keresztül hogy azt sem tudtam fájjon-e vagy nevessek...

Nevettem.

Azért elmélázok még eme kérdésen, hol jársz ahol a madár se? legalább jelezhetnéd kedves önnön lenyomatom, hogy íly galád módon cserbenhagysz mindenféle előzetes bejelentés nélkül...

Addig is a legközelebbi ilyenig gyorsan nyomok egy save as-t...:)

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.