Zenédet tekintve hová sorolnád magad?

Egyszer azt mondta rólam valaki: "te vagy az utolsó szűz ebben a szakmában." Szerinte úgy vagyok belül a körön, hogy teljesen kívül tudom tartani magam. Ehhez persze kell egyfajta mentalitás, ami nem keverendő össze a remeteélettel. Talán le sem tudnám tagadni, minden porcikámban zene van. Belső késztetésből, ösztönösen írok. Eszköznek tekintem magam, a felülről jövő erő tollának. Nem járok lobbizgatni, jópofázni: őszintébb vagyok ennél. Ha valami nem esik jól, azt nem csinálom.

Ha ezeket a köröket kihagyod, hogyan tudsz érvényesülni?

Mindentől és mindenkitől függetlenül működöm. Egy "főnököm" van csak, és Ő belülről mutatja az utat. Aminek élnie kell, az utat tör magának és élni is fog!

Gátol valamiben ez fajta elkülönülés?

Általában félnek az őszinteségemtől. Nem hátráltat, de nyilván egy csomó olyan dologtól megfoszt, ami a világon - materiális szempontból - értéknek számít. Például, nem kerülök információközlési helyzetbe. Hogyha megnyersz egy díjat, akkor olyan újságban is tudsz interjút adni, ahol addig nem. Ha nem vagy csókos, nem smúzolsz, akkor erre kevesebb az esélyed. Ezt jól megfogalmazta egy rendező ismerősöm: a díjat ne várja az ember, mert sosem az kapja, aki megérdemli, hanem akinek odaadják. De az igazi zene nem a díjakért születik!

2005-ben jelent meg a József Attila című albumod. Mennyiben más ez, mint a többi "verslemez"?

Ez nem verslemez, hanem egy ízig-vérig zenei album, melynek dalszövegei József Attila tollából, zenéje pedig az enyémből származik. A szerkesztésnek köszönhetően dalokká váltak, és refrént is találtam bennünk. Settenkedő egyenesen slágereknek titulálta e dalokat, szerencsére még pár ezer honfitársunk is így gondolja. József Attila unokahúga úgyszintén, akitől rendkívüli a szeretet, amivel körülvesz ez ügyben. Szerintem ő a leginkább félreértett költőnk. Zavart, hogy bizonyos emberek egy életre kibérelték maguknak József Attilát, és hozzák az érfelvágós hangulatot. József Attila nem egyféle, nem lehet rámondani, hogy ilyenista vagy olyanista. Ezért dolgoztam többnyire ismeretlen versekkel. Így háromdimenzióssá (egyesek szerint még többé) váltak versei.

Nyitott erre a kereskedelmi média?

Másfajta sikereket hozott ez a lemez, mint amilyet egy poplemezhez gondolsz. Bizonyos fórumok megnyíltak előttem, mint a királyi televízió, irodalmi körök stb. Sok-sok magyartanár írt nekem, hogy ezen keresztül tanítják József Attilát, és nem akármilyen hatással. Egy zeneiskola igazgatónője elmondta, hogy zeneelmélet órán elemezték az "Óh szív nyugodj" című dalt mint, kortárs zenei jelenséget. Eközben ebből a dalból egy nemzetközi színvonalú klipet készítettünk, ami most külföld felé veszi az útját; de a lényeg az, hogy sikerült ezen keresztül József Attilát bejuttatni a populáris médiába. Ennek eredménye, hogy a piros lámpánál hallom egy másik autóból zengeni ezeket a dalokat, félrenézek és látom, hogy a sofőr keze ritmusra jár és kívülről énekli a dalt!

Szerinted zeneileg mennyire érett a társadalmunk?

Egy része igen fejlett, a másik része gazdasági és egyéb, kulturhozadéki vagy nem hozadéki okok miatt csak a kereskedelmi rádiókban hallható top tízre redukálódik. Diszkont világot élünk ilyen szempontból. Popzene ügyben nagyon kedvezőtlen a helyzet az eredeti és igazi úttörő zene számára. 2004-ben megírtam egy dalt, amiről tudtam, hogy csak két év múlva fogom kihozni, mert ennyi idő kell, hogy felnőjön hozzá a magyar kereskedelmi média. Van a Danubius, a Juventus és esetleg még a Sláger rádió, ami országosan tud sugározni. Ha nem vagy elég középszerű, egyszerű és a zenéd nem elég buta, akkor nagyon nehéz. Hiába hivatkozik arra, hogy a dalod nem felel meg a közízlésnek, mikor a közízlés az, amit ő sugároz. Mikor elkészült a dalom, meghívott az egyik rádió vezetője és miután meghallgatta, így reagált: úristen, ebben hangos a gitár, ez rock, ilyet nem lehet.

Melyik dalról beszélsz?

Az Ígéretről, amit lehet, hogy most díjra jelölnek! Ehhez el kellett telnie két évnek. Ezzel már két éve New Yorkban is koncerteztem, és ott popnak számított. Tehát még műfaji problémáink is vannak.

Ebben a dalban is említed Istent. Vallásos vagy?

Én teljesen külön választom a vallást a hittől. A hit az magánszféra, amit mellesleg közösségben is jól lehet gyakorolni. A vallásos közösség jó kezdés arra, hogy az ember megtalálja az útját, saját intuíciós csatornáját Istennel. Ha az megvan, akkor utána nincs szüksége feltétlenül földi helytartókra. Ehhez azonban hosszú utat kell megtenni. A vallás kicsit hipnózis jellegű, tömeghisztinek is felfogható, de nagyon pozitív hozadékai is tudnak lenni. Ezenkívül jó erkölcsi alap. De én azt vallom: Isten ott lakik, ahová beengedik!

 

Több helyen olvastam, hogy szigorúan vallásos nevelésben volt részetek. Ennek milyen következményei voltak, vannak?

A szigornak vagy a tiltásnak mindig van egy velejárója - amit az édesapám nem vett figyelembe, - hogy azonnal érdeklődik az ember az iránt, ami tilos. Eszméletlen dolgokat csináltunk a testvéreimmel. Kitömtük az ágyneműnket párnákkal, mert ők nagyon el akartak menni diszkóba. Nekem fedezni kellett őket, ez volt a szerepem, mert én voltam a kicsi. A nagyon szigorú egyházi nevelésben szexuális felvilágosítás sincsen, - itt alapvetően hét lányról beszélünk - az osztálytársam anyukájával közvetlenebb volt a viszonyom, mint a sajátommal. Vele meg tudtam beszélni a tabutémákat. Édesanyámmal csak később tudtam beszélni, de akkor is csak csöndben, négyszemközt. Marha nehéz volt. Nagyon sokáig titkoltam az első kedvesemet is. A kapcsolatunk végére ő az abszolút ateista mivoltából hívő emberré vált, én meg sok mindent megismertem, megtanultam tőle. Baráti társasága is sokat jelentett, ami nekem előtte nem volt, mert nem lehettek "világi" barátaim. Nem mehettem osztálykirándulásra, nem lehettem úttörő, kisdobos. Nekem a középiskola volt az első nagy pozitív élmény. Már az is jó volt, hogy oda vettek fel, ahova elsőre jelentkeztem.

A kézműipari és képzőművészeti szakközépbe?

Igen. Azt azért tudni kell, hogy az iskola mellett az ember eljárt plusz képzőkörbe is, mert kötelező volt aktot festeni meg rajzolni. A közoktatásban nem lehet odahozni aktmodellt, márpedig nekünk meg kellett tanulni. Ennek az volt a módja, hogy megnevezték a tanárok, hogy itt van ez és ez a művész, ide kell járni. Este öttől kilencig festettünk. Konkrétan titkolnom kellett otthon, hogy meztelen embert festek.

Gondolom, a párkapcsolatodra előbb-utóbb azért fény derült.

Mikor kiderült, az nem volt egyszerű. De azzal is tisztában voltam, hogy apám nem engedne el vele nyaralni, ezért megszöktünk Erdélybe, két hétre. Az valami óriási élmény volt.

 

Kerestetett addig az édesapád?

Persze. Mikor hazajöttem, kaptam is érte. Később meg nagyon megszerette az illetőt, és kijelentette, hogy márpedig hozzá kell mennem feleségül. Nem így lett.

Enyhült a szigor az évek múlásával?

Igen. Apámat visszahozták egy nagyon komoly balesetből, ami miatt tolókocsiba került. Az nagyon nehéz időszak volt. Ki kellett szolgálni őt, és nem az volt, hogy sokat utazott, mint előtte, mikor állandóan külföldön volt. Ma az édesapám él és rendkívüli egészségnek örvend. Egyébként egy hiperzseniális emberről beszélünk, aki majdnem az összes nyelven beszél, de úgy, hogy bármelyik országban tudna élni, ha akarna. Aztán sokáig nem volt kapcsolatunk, mert eltűnt évekre és mi már azt hittük... Most újra találkoztunk és egy minden korábbinál egészségesebb kapcsolatunk lett, ha lehet ezt így mondani.

Anyukád hogyan viselte édesapád eltűnését?

Anyukám nagyon intelligens ember. Csodás módon, rendkívül erős. A világ egyik legerősebb embere. Eleve már az, hogy hét gyermeket felnevelt. Az egész életét az anyaságra áldozta.

Az elmúlt évtizedben Ágnes Vanillaként ismertünk. Egy ideje már csak Ágnesként szerepelsz. Miért?

Az Ágnes Vanilla korszaknak vége. Ami maradt, az a kemény mag, belül az üzenet viszont bátrabb, merészebb formát öltött, a zenei köntös letisztultabb. Ahogy én is. A vezetéknevemet meg nehezen lehetne kimondani. A magánéletem amúgy is tabu. Nem szeretnék ezzel népszerűséget kölcsönözni; eleve nem kölcsönzöm, van mondanivalóm.

watch in normal quality watch in high quality